1866 volt az az év, amikor a Valvoline utcahosszal vágott saját kora elé, azzal, hogy alapítója, Dr. John Ellis kifejlesztette az első kőolaj alapú kenőanyagot. Ez még évtizedekkel azelőtt történt, hogy az első, akkor még utópisztikusan ható automobil meglátta a napvilágot. De az autó megjelenéséig is volt mit kenni, hiszen abban az időben a gőzmotor volt a kor technikai vívmánya, amely hatásfokának érvényesülése nagyban függött az alkalmazott kenéstől.

A nagy áttörést mégis az autó megjelenése hozta. Az első amerikai benzinmotoros autóhoz, a Stevens-Duray-hez, gyártója a Valvoline olajat írta elő, más olaj használata ellenjavallott volt. Hogy fenntarthassa minőségbeli előnyét, a Valvoline a kezdetektől testközelből figyelte a huszadik század huszas-harmincas éveiben elindult és napjainkig töretlen népszerűségnek örvendő őrületet, amit autóversenynek hívnak. Filozófiája az volt, hogy ha abban a környezetben meg tud egy olaj felelni a motor követelményeinek, amelyben a legnagyobb terhelésnek van kitéve, akkor a hétköznapi használat sem jelenthet gondot. Ez magyarázza a Valvoline jelenlétét a világ leghíresebb autóversenyein, ahol élvonalbeli versenyzők tesztelik az olajat kilométerek milliói során.

Az utóbbi egy-két évtizedben, az olajszakma egy újabb eszközt kapott arra, hogy az olajak az eddigieknél is jobban megfeleljenek az elvárásoknak. Minden eddiginél szorosabb együttműködési lehetőség nyílt meg a motorgyártókkal, amelynek köszönhetően a kenőanyagok tovább specializálódhatnak és ellenőrzött körülmények között tesztelhetőek a motorgyártó laboratóriumában. A vásárló számára az ezen tesztek során kapott gyártóművi jóváhagyások jelentik a garanciát arra, hogy autója olyan teljesítményszintű olajat kap, amit annak gyártója is alkalmasnak ítél. Ezt felismerve kötelezte el magát a Valvoline a folyamatos, hosszútávú együttműködésre az autógyárakkal, amely a versenysportok mellett a másik fontos pillére a Valvoline filozófiának.